A kerti földmunkákról nehéz hosszasan írni, hiszen körülbelül azért alighanem mindenkinek vannak róla alapvető ismeretei. Talán a nagymama kertjében ásott fel egyszer egy ágyást, talán egy regényben olvasott ilyesmit, vagy a tévében látta, de még egy ízig-vérig városi polgár is sejtheti, miről van szó. Teljes mértékig viszont nem akartam elkerülni a témát, mert a fontossága mellett hosszabb távon azért elég látványos, no meg persze - ezt az egyet mérnökként jól megtanultam - ha már kísérletezünk, akkor kötelező mindent pontosan feljegyezni... Az ásás, kapálás és a különböző földmunkák pár generációval ezelőtt probléma nélkül biztosították a lakosság megfelelő kondícióját, nem volt szükség súlyzókra és testépítő gépekre... Ráadásul a munka nyereséges volt, hiszen zöldségekhez, gyümölcsökhöz, gabonához, egy szóval ételhez jutott így az ember, míg a konditermek használatakor a a nyereség bizony a tulajdonosé.
Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a veteményeskertünk két viszonylag elszigetelt területen helyezkedik el, ezek állapotáról készül most egy rövid összefoglaló. Kedd délelőtt - az ásót kivéve, melyet én szúrtam le - ez a kép fogadott odakint:
A kert hozzánk közelebb, illetve a fától jobbra eső részét idén törtük fel először, látható, hogy ez tele van jókora rögökkel, melyet jó részben felszíni növényzet gyökerei fognak össze. A korábban is "üzemben levő" terület jobb oldala azért ilyen zöld, mert oda ősszel vöröshagymát ültettünk, ezt pedig egy ideje senkinek nem volt kedve kigyomlálni vagy kikapálni. Én épp ezt a célt tűztem ki, illetve az új ágyásokat is szerettem volna civilizált formába önteni. Kicsit több mint másfél óra ásás, kapálás és gereblyézés után alakult ki a következő fénykép szerinti állapot.
Ami a kertészkedést illeti, nem vagyok híve a totális pontosságnak és merev precizitásnak, ugyanakkor azért ez a munka még szerintem sincs kész. Főleg a rögök szétverése okozott frusztrált pillanatokat, bízom benne, hogy idővel azért kicsit még fel fognak lazulni. Összehasonlításképpen szerepeljen itt a másik veteményes, amelyet családom igényesebb tagjai gondoztak eddig, ide már számos magot is elvetettünk, például retket, borsót, céklát, különböző fűszernövényeket. Most is látható jó pár tő szépen zöldellő fokhagyma, amelyek még tavalyról maradtak.
A letakart részre csak másodvetés fog kerülni, addig szeretnénk hogy ne lepje el az őshonos növényzet (a gyomok). A kerítés mellett, bal oldalon látható egy fahamuval töltött zacskó, ebből a fűtésnél bőven termelődő anyagból is került valamennyi a talajba, illetve a komposztba is. Tőle balra szintén korábbi ágyásokat találnánk, de ezeknek a helyére idén valami más fog kerülni, ezért az ott ültetett őszi hagyma majdani learatásától eltekintve a művelésből kivontuk őket. Lassan-lassan alakulgat minden, bízom benne, hogy a tavasz elcsúszása nem okoz majd jóvátehetetlen károkat, és mindenre lesz idő, amit ki szeretnénk próbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése