Szezon előtt

Az elmúlt pár napban - még a beköszönő ítéletidő előtt... - sor került az első kültéri kerti munkáimra, konkrétan felástam néhány ágyást. Idén nagyobb területet akarunk befogni veteményesnek, mint eddig, így részben szűz földet kellett feltörnöm, de a nedvesség miatt ez nem okozott gondot. Igazság szerint ez nem túl látványos munka, de mégis meg kell emlékezni róla. Már csak azért sem hagyható figyelmen kívül, mert idén egy nagyobb léptékű kísérletet is véghez szeretnék vinni, ami épp az ásással kapcsolatos. Tavaly és tavalyelőtt szorgalmasan átforgattuk a földet ősz végén és tavasszal is, ahogy az egy dolgos kertészhez illik, a neten való olvasgatás közben viszont többször belefutottam abba az ötletbe, hogy ez nem feltétlenül szükséges. Elég lusta vagyok hozzá, hogy ezt a lehetőséget érdekesnek találjam, szóval idén a kertünk egy részét nem fogom felásni.

Ezekbe az "ásás nélküli" ágyásokba még késő ősszel dughagymákat ültettem, amelyek minden gond nélkül át is teleltek, bár hetekig voltak hó alatt. Ezekről készült a mai első fénykép. Egyelőre nem tisztázott, hogy újhagymaként fogyasztjuk majd el őket, vagy megvárjuk, amíg a szára elszárad és a hagyma megnő és bevörösödik.

Máshol ugyanakkor fokhagymákra bukkantam, ami ennél jóval nagyobb meglepetés volt... Valószínűleg tavaly nem szedtük össze az összeset. Egyrészt ez jó hír, mert persze jól jön majd ez a fűszernövény, de most az ásást alaposan megnehezítette, mert kerülgetni kellett mindegyik példányt.

Közben a palánták odabent szépen fejlődnek, azt hiszem itt az ideje erről is megemlékezni. Az első sziklevelek után megjelentek a rendes paprika- és paradicsomlevelek, így már sokkal könnyebb őket megkülönböztetni is. Sajnos néhány kis növény elég satnya volt, páran ki is dőltek, ezek helyett újakat ültettem. A képeken látható tollakból és befőttes gumiból összetákolt szerkezet pedig az adott palánták megtámasztásával azok megerősítését akarja elérni, eddig sajnos nem sok sikerrel.